Gergely küldte imént ezt az újabb remek történetet. Élvezzétek.
"Üdv!
Ez egy régebbi eset, de akkor még nem ismertem ezt a blogot. Történt, hogy ez év május 18-án reggel egy sikeres véradást és az annak jutalmaként kapott munkaidő jóváírást kihasználva Győrből haza szerettem volna utazni Mosonmagyaróvárra. Tudtam, hogy van egy vonat 8:45-kor, ezért egy munkatársamat megkértem, hogy gyorsan dobjon ki az állomásnál. Sikeresen odaértem 8:42-kor, gyors pillantás a kijelzőre, 5-ös vágány, mondom oks, pont megvan.Kimentem a félig kész 5-ös peronra (a győriállomást éppen felújítják, így napi rendszerességgel vagyok kénytelen bosszantóbbnál bosszantóbb dolgokat elviselni, a félig kész peron csak egy a sok közül), ugyan kiírva nem volt, de sok ismerős és még több ismeretlen ugyanazt a vonatot várta.
A hangosbemondó nem mondott semmit,csak 8:48 körül láttam egy, az állomásról pont abba az irányba tartó kék csotrogányt (mindenki ismeri, kosz, mocsok, bűz, melegben tűzforró műbőr ülések), de akkor még nem fogtam gyanút. Néhány perc múlva egy idősebb útitárs jelezte, hogy az volt a vonatunk. 0 tájékoztatás, a kijelzőn sem volt kiírva, így vonultunk az Információ felé. Ott a kedves hölgy két zsíroskenyér között kitalálta, hogy a vonatnak hirtelen át kellett állnia a 7-es vágányra, de ki volt az írva stb. Jeleztem, hogy nem volt, legalábbis három perccel indulás előtt még az ötösről indult, erre ő lett ideges. Nyugodt ember vagyok, így egy barátságtalan megjegyzés kíséretében otthagytam, de az esetet hosszú időre megjegyeztem. 24.000,- Ft-ot fizetek havonta a bérletért, és ezt kapom érte. És sok olyan dologvan, ami megérne még ilyen levelet nektek és a MÁVnak, de egy korábbi esetből tanulva feleslegesnek tartom, hogy nekik írjak. Ezt a levelet talán valaki el is olvassa. És köszönöm a MÁVnak, hogy ennyi pénzért minden nap egy kicsit a Balkánon érezhetem magam.
üdv:
Gergely"
Ha van még sztorid várjuk szeretettel!
1 megjegyzés:
Helló moinednkinek!
Bábáskodtam a blog születésénél, és csak arra vártam, hogy minél több írás legyen. Többen mondtátok, hogy szorult még belétek néhány sztori, nos itt tuti lesz aki elolvassa, csak küldjétek bátran!!! Így legalább azt érezhetem, hogy nem vagyok egyedül nyomorult perceimben amit amúgy "nyugodt és kiegyensúlyozott" életem mintegy szinesítéseként szerez nekem a MÁV. Tehát tesssék klaviatúrát ragadni: ha egy nap 40 mail érkezik akkor annyit publikálunk!
Üdv minden kedves sorstársnak.
Zita
Megjegyzés küldése