Felsővezetékszakadás 2.0
Nem is mondtam megint mi történt. Úgy látszik vonzom a bajt. Hétfőn tartottan vissza Pestre. Okos voltam első osztályra vettem jegyet, előre. Így volt helyem. Az más kérdés, hogy a csiodálatos első osztályon a fejtámla le volt szakadva, a padló ragadt valami érdekes löttytől, de élveztem. Persze az első osztály kényelme még mindig álom, de azért meghagytam magamnak az illúziót. A vonatom elvileg 17:17-re érkezett volna a Keletibe.
Szokásos 10 perces standard késéssel érkeztünk Rákoshegyre, hogy aztán ott meg is álljunk. Eltelt 5 perc, 10 perc egyszer csak recsegni kezdett valami '80-as évek majálisáról importált hangos bemondó féleség. Érteni nem értettünk semmit, ugyanis a vagon kb 30-40 méterre állt az állomás épületétől. Persze a hangost ott lehetett érteni. Lehet volt benne valami logika. Hiszen a bent várakozó SZEMÉLY(!) vonatot elengedték még előttünk. Aztán csendben tűrtünk. A két kalauz hölgy (nagyon türelmesek voltak) elmondta mi a helyzet. A párom felhívott, hogy 10 perc késés van csak kiírva. Ez 17:40-kor volt. Azaz már akkor 23 perc volt a késés.
A vége az lett, hogy több mint 70 perc késéssel értünk be. Ha szólnak időben, vagy a hangos érthető bkv-val hamarabb hazaértem volna... De nem kell tájékoztatni rendesen a hülye utast. Minek a végén még leszáll...
Mostanában feltűnően sokszor van szakadás. Nem kellene ennek utánanézni? Jön egy nem várt zápor és meghal a fél ország vasúti közlekedése. Ez gáz. Nagyon gáz.
1 megjegyzés:
Velem ugyanez történt, csak nem hétfőn, hanem május 25-én (pénteken), és a Miskolcról 15.33-kor induló, a Keletibe (elvileg) 17.57-kor érkező gyorson. A vonat már eleve késéssel indult, de ez sajnos már megszokott, így nem is lenne említésre méltó. Pécelig nem volt különösebb gond, ott azonban feltűnően hosszú ideig álldogáltunk. Szerencsémre velem szemben két szimpatikus MÁV-os (nem cinizmus, tényleg jó fejek voltak!) ült, akiknek a vonata – mint később kiderült – valamikor háromnegyed nyolckor indult Prágába, így ők se értek nagyon rá a tétlen várakozásra. 10 perc után hallani lehet, hogy valamit mond a hangosbemondó, de mivel távolabb álltunk az állomástól, ráadásul a vonat tele volt kiránduló iskolással, semmit nem lehetett érteni belőle. Mint később kiderült, azt mondta be, hogy Kőbánya-felsőn felsővezeték-szakadás van. Ekkor – akárcsak Georgejr sztorijában – befutott egy Rákosig közlekedő személy. Mivel idegesített, hogy nem értem, amit a hangosbemondó mond, leszálltam hallgatózni, épp jókor, mert így kiderült, hogy a személy továbbmegy Rákosig, mi viszont maradunk. Erre a két MÁV-ossal kaptuk magunkat, és átszálltunk a rákosi személyre, amivel el is mentünk Rákosig. Közben megtudtam az egyik MÁV-ostól, hogy van ún. helyes és helytelen sínpár, és azért a személyt engedték tovább, és nem minket, mert mi a helytelen (vagyis a „menetiránnyal szembeni”) sínpáron voltunk, míg a személy a helyesen, annyi esze meg nem volt senkinek, hogy minket egy kicsit hátrahúzva (vagy -tolva) áttegyenek a helyes sínpárra. Igaz, így is csak Rákosig mehettünk volna tovább. (Viszont mivel nem lehetett érteni a bemondót, gyakorlatilag csak mi hárman szálltunk át a személyre, magyarul a korábbi vonatunkon utazó többi utas továbbra is Pécelen vesztegelt, pedig ha mondjuk egy kaller végigszaladt volna a vonaton, akkor biztosan sokan követték volna a példánkat, és átszálltak volna a személyre. Ugyanitt jegyezném meg, hogy ha nem tartottunk volna helyzetértékelést a MÁV-os fazonokkal – és nem derül ki a helyes és helytelen sínpár közötti különbség –, akkor nem hittem volna el, hogy tényleg a személy fog korábban elmenni, és nem a gyors, vagyis én is maradtam volna a gyorson.)
Mindenesetre amikor odaértünk Rákosra (ekkor kb. negyed 7 lehetett), már állt az állomáson néhány vonat (IC, gyors, személy vegyesen). A MÁV-os tagok még konzultáltak a bennálló vonatok vezetőivel (akik elmondták, hogy úgy tudják, 7 óra előtt semmi mozdulás nem várható, mivel a felsővezeték mindkét pálya szélességében a földön fekszik, a dízelmozdony vezetője pedig, amelyik esetleg át tudna húzni bárkit is ezen a szakaszon, csak 7 órakor fog műszakba állni), majd gyorsan felszálltunk az állomás előtt található buszmegállóban valamilyen BKV-s buszjáratra, amivel bementünk az Örsig, ahonnan metróval húztunk tovább. (Mivel a MÁV-os tagoknak nem volt buszjegyük, így az utazás során felhasznált buszjegyekre én hívtam meg őket, amit ők Läufer márkájú, még egész hűs sörrel viszonoztak, így a metrón végül még össze is tegeződtünk… Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen balszerencsés utazás után nem hogy nem romlik (tovább) a MÁV megítélése a szememben, hanem – a két jó fej MÁV-os fazonnak köszönhetően – egyenesen javul…)
Megjegyzés küldése