Szivat a MÁV…

A mai nap ismét megmutatkozott, hogy a hatalmas polip a MÁV Zrt. mennyire el van tájolva, milyen gondokkal is küzd. Neeem nem anyagi gondokról beszélek. Inkább a trehányság, az oda nem figyelés, az érdektelenség gondjáról.

Ugye mindenkinek ismerős a szitu: mennél haza, de kocsid nem lévén kénytelen vagy igénybe venni egy sokat szidott monopol helyzetű cég balkáni színvonalon nyújtott szolgáltatását. A gyakorlottak, a hidegvérűek már nem veszik fel az apró késést, a retkes fülkéket, a büdös, koszos, higiéniát fertőtlenítőt még hírből sem ismerő, alienektől hemzsegő wc-ket. Már lassan kezdem megszokni én is. De most történet valami, ami mindenen túltett.

Jómunkásemberként szerettem volna már pénteken (05. 25.) hazamenni. Hát igen egy álmodik a nyomor. Valami furcsa gond lehet a MÁV házatáján, hiszen majdnem pontosan egy évvel ezelőtt kísértetiesen hasonló dolog történt. Leszakadt egy felsővezeték, és a vonatok majd’ 2 órát késtek. Persze erről tényleg nem tehet senki. DE! A tavalyi esetet végigszenvedtem.

Először elmondom azt. Az is tanulságos.

Dátum: 2006. május vége, június eleje - MÁV időszámítás szerint: nem várt meleg időszaka

Átéltem azt, milyen amikor nem tájékoztatnak. Az köztudott, hogy egy felsővezetékszakadást nem lehet két perc alatt rendbetenni. Ám a tavalyi esetnél nem ez volt a fő gond. Nem tájékoztatták megfelelően az utasokat. (Minden tiszteletem az ügyeletes tiszteké, tavaly is ma is. Ők megpróbálták állni a sarat és tájékoztatni). Történt ugyanis, hogy valamikor délután 4 körül volt egy vihar. A viharnak szokása mindenféle elektromos kisülés keretében fákat csavargatni miegymás. Persze ilyenkor előfordul, hogy kidől egy fa, és pont a vezetékre. Na bumm meg is van a gond. Lehet menni javítani. Ezt meg lehet érteni. Mit tesz Isten ez be is következett 16:00 magasságában. Persze azonnal tudtak róla a bakterok. A pályamunkások el is indultak. Én kb. fél 5-kor landoltam a Keletiben. Szokásos tömeg, szokásos 10-15 perces késések. Az én vonatomnak 16:10-kor kellett volna beérnie. Persze nem ért be. Kint lődörgött valahol a világ végén… (Csóró utasok tűző napon a konzervdobozban…) Godoltam belefér szokása a 30 perc késé a Bégának (az a szerelvény megy Békéscsaba irányába gyorsként). Tehát vártam birka türelemmel. 5-kor azért már kezdett gyanús lenni, hogy egy vonat se érkezik, és nem is indul egy szerelvény se. De tovább vártam. Fél hatkor, amikor a vonat papír szerint késett kb.80 percet kiírták, hogy 60 percet késik. Szétnéztem, és ember hegyeket láttam, aluljáróban, peronokon mindenhol. Nem akarok buta becslésekbe bocsátkozni, de kb 2-4 ezer ember volt kint. Egy pindurit zsúfoltan voltunk. A hangos nem mondott semmi használhatót, csak a gépi hang mondta a késéseket. Ekkor már kezdtem nyűgös lenni. Elindultam az ügyeletes tiszthez. Ott elmondták, a 4 órakkor történteket. Megkérdeztem, hogy erről miért nem lehet tájékoztatni. A válasz egyszerű volt: “Figyelje a hangost.” És ekkor valami vékony női hang elkezdte bemondani, hogy mi a helyzet. Persze egy szót nem lehetett érteni. Nyilván nem diszpécseri pályára szánta a sors. Szóvá is tettem, de a válasz: “Rossz az akusztika”. Whehh. Évekig hangosítottam. Még pár hangfal, egy erős hangú ember, és egy jobb erősítő megoldás lenne.

Itt halkan megjegyzem, hogy tavaly áprilisban egy vasárnap este bombariadó volt a Keletiben. Szálltunk le a vonatról és hallottuk, hogy mormolnak valamit a hangosban a pályaudvar elhagyásáról, de alig volt érthető. Az emberek se értették. Szépen soroltak fel a vonatokra. Este a híradóban hallottam, hogy bombariadó volt. És ha robban a bomba, akkor mivel védekeznek, hogy nem érték el az embereket? Rossz az akusztika? Whehh.

Ezt persze megírtam a MÁV-nak is. Válasz: Kivizsgáljuk. Azóta is vizsgálódnak… Hogy mit? Talán a jövőt, a napkitöréseket, de ezt nem hinném, mert változás azóta sem történt. Példa erre a tegnapi nap:

Dátum: 2005. május 25. - MÁV időszámítás szerint: nem várt meleg időszaka

Megint felsővezetékszakadás. Már a 18:45-os vonattal járok. Ember tömeg újra, ismerős kép, ismerős fíling. Hangosban valami szoprán erőlködik. Senki nem tud semmit, nem ért semmit. 18:40-kor értem ki. Egyből irány az ügyeletes. Infó megvan: Felsővezetékszakadás. Na akkor megyek szombat reggel. Itt szúrtam el.

Dátum: 2005. május 26. - MÁV időszámítás szerint: nem várt meleg időszaka

Tervezett úticél: Mezőberény. Lelki állapot normál. Pulzus normál. Izzadási faktor még tűréshatáron belül. Menetjegy 50% (diák) retúr. Osztály: másod. Vonatszám: 7402. Indulás idő: 08:45.

Végre van hely. A szerelvény Békéscsabáról érkezett és indult is vissza. A hangosban bemondták, hogy az utolsó 3 kocsit lekapcsolják. Az így utolsó kocsivá lett vagon első osztályú, de mindkét ajtón ott volt a ‘Másod osztályú kocsiként közlekedik’ papír. Beültem az első üres fülkébe, kényelembe helyztem magam, kipakoltam az ásványvizet behergeltem a notebook-ot. Tanulnom, dogloznom kellett. Volna. Úgy Nagykátáig minden rendben is volt. Jött a kalauz odaadom a jegyet, kéri a diákot és megjegyzi, hogy ez első osztályú kocsi, vagy üljek át másod osztályú kocsiba vagy fizessem ki a különbözetet. Nem szívesen fizetem ki, de gondoltam, nem szívózok. Kibírom azt a 640 forintot (Ugyanis mióta Kóka reformosat játszik, azóta az első osztályt nem lehet diákként igénybe venni. Csak egész árú különbözet mellett.) Nem is ez a lényeg, hanem amikor közölte a kalauz, hogy a díj pontosan 1140 forint. Többször váltottam már különbözeti jegyet, mert a másod osztályon álló hely sem volt, de soha nem került ennyibe. Visszakérdeztem, hogy ezt így hogy? Ő azzal védekezett, hogy biztos a tömegre való tekintettel nem számoltak eddig fel pótdíjat, de ez a szabály, ha nem az állomáson veszem meg a különbözeti jegyet, akkor 500 kemény HUF a bünti. Hát ez kissé kiborított, de kifizettem. Nem akartam szívózni, anyázni, hogy nem az én hibám miegymás. Lenyeltem a békát, bár szóvá tettem a dolgot. Egyébként azt mondta azért kell első osztályra váltanom a jegyemet, mert Békéscsabán rosszul címkézték fel. De ő a Keletiben indulás előtt levette. Hmm ez nem valami korrekt dolog ugye? De csórikám mit tehetne, ő a lehető legjobb hiszemben a szabályokat tényleg betartva szeretett volna eljárni. Ezért minden tiszteletem az övé, (bár lehetett volna engedékeny is).

Szóval kifizettem. Ha ezt nézzük a MÁV-nál gyorsan változnak a díjak és a kocsi osztályok. De azért utánanéztem. Megnéztem az üzletszabályzatot:

Az utas a menetrendbe foglalt és az üzletszabályzat előírásainak megfelelő,a megváltott menetjegyen feltüntetett szolgáltatások igénybevételére

jogosult. Ha az utas a díjkülönbözet előzetes megfizetése nélkül

drágább menetdíjú kocsiosztályt, különleges szolgáltatást, illetve az útirányt

megváltoztatva magasabb díjú szolgáltatást vesz igénybe - ha e

jogszabály másként nem rendelkezik - a díjkülönbözet megtérítése mellett

pótdíj fizetésére is köteles.

107. KF. Az alkalmazandó pótdíjakat a Vasúti menetdíjtáblázatok C) fejezete

tartalmazza.

108. KF. Nem számít fel a vasút a menetdíj-különbözet elszámolása esetében

pótdíjat, ha a magasabb díjú szolgáltatás igénybevételére a

vasúti szolgáltatás hiányossága miatt került sor.

Tehát összegezve:

Ha a MÁV elszúr valamit, akkor nem kötelezhet pótdíj fizetésre. Most ez történt. Sőt ha megnézzük, akkor a különbözet megfizetésére se kötelezhetne, hiszen amikor én felszálltam, akkor a kocsi még 2. osztályú volt. Én jóhiszemben jártam el. Jogtudorok tudják, erre mi a megfelelő frázis, de szerintem -ha nem is szándékosan- de átvertek.

Jelen cikkemet tekintse a MÁV Zrt. nyílt levélnek. Érdemi választ “kártérítést” nem is remélek. Ha valaki találkozott ilyesmivel, átélt hasonló dolgokat lécci írjátok meg nekem:
megintallunkvazze@gmail.com